"Remegve várok, egy utcasarkon állok
Hiába keresem, nem látom őt
Őt, csak őt, csak őt keresem én
Mikor jön már végre énfelém?
A városban élek, egyedül vagyok
Járom az utcákat, rá gondolok
Ő, csak ő, csak rá gondolok én
Hogy szólítom majd a nevén?
Egy kocsmában vagyok, a pupilláim nagyok
Meresztem a szemem, nem látom őt
Őt, csak őt, csak őt kívánom én
Hogy fogom majd átölelni én?
Szombat van, este, a parton bolyongok
Lámpák fényében utána kutatok
Őt, csak őt, csak őt imádom én
Mikor lesz már végre az enyém?
A hídon merengek, alattam a folyó
Egy férfi lép mellém, de nem hozzám való
Fúj a szél, hajamra hull a hó
Szerelemben élni volna jó.
Fúj a szél, hajamra hull a hó
Szerelemben élni volna jó."
amorf ördögök
2010.02.02. 13:05 majomdroid
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.